Mi lett belőlem?! Kicsit meglepődöm magamon, hogy ki is vagyok/lettem.
Nézzük csak. Szoliba járok, magassarkúban tipegek, a fizetésem jelentős százalékát ruhára költöm, ha kaját vásárolni megyek az esetek nagy részében zöldség-gyümölcs és egyéb egészséges lófaszok vannak, szeretem azokat a zenéket ( is) amiket dücidüci picsabuliban játszanak. Ribancként viselkedem egy buliba, lelkiismeret furdalás nélkül kavarok olyan pasival, akinek barátnője van. Ha azon múlik taxival jövök haza a buliból és a férfiakról képes vagyok úgy nyilatkozni és tenni is, mintha tárgyak lennének.
Szóval, azt hiszem pontosan sikerült felvennem magamra, az összes sztereotípiát és idealizált világot, amit a szex és new york nyomatott.
Vagy csak ez lenne a normális szingli, húszas éveinek elején járó nő a 21. században?!
Tudjátok, szívesen aludnék végre egy állandó partnerrel és villogtatnám neki gasztronómiai tudásomat és szeretgeném...de ez az egész legalább olyan lehetetlen, minthogy én állást találjak.
Úgyhogy marad ez és tudjátok mit. Én nem szégyellem, hogy most ilyen elveket vallok. Sose voltam az a nagyon az életkurvanagydolgairól merengős fajta és megváltó gondolataim sincsenek. Én most jól érzem magam.
