Ironikus az élet. Vagy csak közismert itt a blogom?! Ó nomindegy. Szóval a legutóbbi bejegyzés óta mi volt? Pont másnap közölte a fönök, hogy lejár a próbaidő. És hibát hibára halmozok ( rossz tárggyal küldtem ki egy hírlevelet, tematikailag stimmölt..és egy rendezvényre nem…
Teljesen meztelen vagy, pedig fel vagy öltözve és benned van akkor is valamiféle rettegés, félelem. Félsz, mert teljesen magadat adod. Egyre jobban ismer és már alig vannak titkaid. És nem is akarod, hogy az legyen, mert azt akarod, hogy megbízzon benned. Szíved lelked…
Az a helyzet, hogy kitaláltam a céges karácsonyi ajándékot ( remélem), a mikulásra a kölyköknek megvan nagyjából... És talán a másikra is lesz valami. Hopp, mit fogok decemberig csinálni?:D Ma bölcs barátnőm Adrienn mondta jár fejembe, hogy ez a fiú, amit 0-ról fel tudott…
Valaki csapjon le egy szívlapáttal! Dobbantanom kéne már a kisfiúmat. De nem megy...mert olyan ez, mint a drog...Érzed, hogy valaki rajong érted, megremeg a hangja és tudod, hogy te uralod a helyzetet. Jó egy kicsit ezen az oldalon lenni.... A drága német alfahímem mondta, hogy csak ne…
Tudtátok, hogy a légiirányító központokban, egy emberre ált. 8-10 repcsi jut? És ha épp nem akkora a légiforgalom, akkor lezárnak pár szektort és mindig úgy alakitják, hogy véletlenül se legyen olyan, hogy csak egy-két gépre figyeljen a jómunkás? Mert akkor hajlamos…
Túlteng bennem a kreativitás. Lassan elkészül majd a szobám, ahogy megálmodtam. Hihetetlen örömmel dekorálok :) Majd, ha a nyomdából elkészülnek a képek, töltök ide is fel pár fotót. A hétvége alapvetően jó volt, úgy érzem jó úton haladok, hogy elégedett legyek önmagammal…
Hr-es: Baaaaazmeg, látnod kéne magadat! Én: Baaaaazmeeeg Anyukám, Te választottál ki!Hr-es: Tudooooom és kurvára büszke vagyok magamra.!Túl ezen a héten, halál. Kimerültség mély és toppontokkal. Túl a céges bulin, ahol még annyi light kolát nem ittam még, hogy ébren maradjak.…
Sör, cigi, csöveskabát, farmer, koncert az első sorból. Kellet, kell a lelki világomnak ilyen. Hm, elértem azt a kort, amikor élveztem egy koncertet, hogy ne lennék tudatmódosítva és becsukott szemmel élvezni. Egy apró szépséghibája volt, hogy a Pécs aktuálnál oda kellettek volna…
Ma láttam, hogy egyik faszbúk ismerősöm kiposztolta a blogját. Nemrég kezdte el, hasonló 0 tartalmú, mint az enyém. Néha én is gondolkozom, hogy jó lenne a nyilvánosság. De annyira elveszíteni a célját. Nem szeretnék azon gondolkozni, hogy kit bántok meg vele, nem írhatok…
He, megint reggel. Megint. Hm, ki ez a szőrős egyed az ágyamba? Döme! Te megint nálam kurvultál? Kell egy plüssmaci nekem is. Tükör. Jézus? Ez én vagyok? Le kellet volna mossam a sminket. Vajon ez a joghurt ilyen szar vagy romlott? Egy kiskanál lekvár nem árthat. Na mindjárt jobb.…
Írhatnék sokféléről. Elkezdhetnék írni a 21. századi szingli szociálpszichóligai megfigyeléseimet és hogy hogyan élem meg azokat. Kit érdekel? Senkit. Tudjátok, hogy mi van velem. Most azt hiszem, megint csak az írás kell...csak úgy idehányni a szavakat, betűket, telíteni a…
Levegőt! Hogy József Attilára reflektáljak. A héten kicsit sikerült szétszedni magam...hol a vége jóég? Hétfőn: olasz = freddo, freddo. Aztán becsesztünk, mert a 150 forintos nagyfröccs mellé nyertünk egy üveg málnás fütyülöst. Természetesen megittuk, nem tudom milyen…
Írtam egy bejegyzést, amit teljesen áthatott az élet spleen-je és a byron-i világfájdalom. De aztán rákattintottam Adri blogjára és töröltem is. Mert igaza van a drága barátosnémnak, hogy az élet szép. Jó, jelenleg nem találom a szépséget, de csak lesz valami. Lehet elmegyek…
Biztos velem van a baj, hogy kurvára soha sem jó nekem. Hogy a metron csodálatos német mézeskalácsházikókkal tarkított sétálóutcákat, hogy német szót képzelek hallani. Hogy a faszom tele van mindennel. Kibaszott fáradt vagyok. Lehet, hogy nem kellet volna 3 nap alatt 2x is gallyra…
Úgy látszik öreg vagyok a bulihoz. Ma megkaptam, hogy hiába sminkeltem, látszik, hogy csúnya volt a hétvégém:) Tegnap képtelen voltam megszervezni a heti programjaimat, így a reggelem azzal telt, hogy 2-3 embernek irogattam, hogy bocs nem jó. Mert sikerült mindenkit egyidőre…
Azt mondják, ha az ember többször elköveti ugyanazt a hülyeséget, akkor az már inkább nevezhető szokásnak. Nem tudom, hogyan tudnék túltenni ezen és hogyan tudnám már ennyi idősen a vesztettem érzést elfogadni. De nem megy...Jó lenne, ha a kis fejem felfogná már azt, hogy ha…