Valaki csapjon le egy szívlapáttal! Dobbantanom kéne már a kisfiúmat. De nem megy...mert olyan ez, mint a drog...Érzed, hogy valaki rajong érted, megremeg a hangja és tudod, hogy te uralod a helyzetet. Jó egy kicsit ezen az oldalon lenni.... A drága német alfahímem mondta, hogy csak ne csináljam vele azt, amit Jánosdrága velem. De most tudom őt teljesen megérteni. Mert ugyanazt mondom: Ha úgy alakul a héten találkozunk, meg ismerkedünk, meg meglátjuk mi lesz belőle. Amikor az ember legbelül tudja jól, hogy büdösnagylófasz sem lesz. Nincs térdremegés mindig, gyomorideg...de még egy handicap pillangó sem. Á, haragudni sem tudok már rá, mert akkor magamra is haragudnék. Csak majd a kisfiúmnak elmagyarázni, vagy inkább nem elmagyarázni, hogy miért is tűnök el a föld felszínéről. Meg akkor minek találkoztam vele többször... meg minek húztam az agyát. Az én kérdéseimre választ szült az élet vagyis akarva akaratlanul ő.. Szánalomból meg nem akarok senkivel lenni... Jóég,mostmár tényleg üssetek le, ha még egyszer találkozom vele...

Ferinek meg van 25 órája elhívni randizni, különben beperelem az astronetet: ,,Türelme végre meghozza a gyümölcsét: amire eddig hiába várt, legyen az szerelem, gyermekáldás, vagy új munkahely, most végre önre találhat. Persze csak akkor, ha keresi is a lehetőségeket. A tévét bámulva ez nem fog sikerülni" Még jó, hogy nincs tv-nk...