Aggódtam, hogy nem fogok tudni mit csinálni egy hétig itthon. De hamar elment. Nagyon. Anyukámon tényleg érződik, hogy szociális munkás lesz( szerintem nálam jobban senki nem várja, hogy lediplomázzon, lediplomázzak neki?). Mostanában annyira jól meg tudod pszichológizálni. Rájöttem, hogy bármennyire fasza csaj vagyok, konfliktuskerülő vagyok. Nem jó, nem jó. Mindig próbálom elpoénkodni vagy inkább fel sem hozni. Nem szabad. Nagymamám is ilyen volt, anyukám is, hogy inkább a békesség nyugalom elvében éljünk. Mondjuk, annyira nem vagyok durva, mint ők. De azt hiszem ez lesz az egyik fogadalmam ami a 2013at és az elkövetkező éveimet jelenti.
Másik, annyira jó volt találkozni a pécsi barátokkal. Nekem mindig olyan jót tesz lelkileg Titeket látni :) Mintha, tényleg nem is telne el x hónap pár találkozás között. És annyi évesnek érzem magam, amennyinek kell.
Mivel Pesten tudom,hogy a puzzlenak fogok neki esni és az sem fog zavarni, hogy one direction megy a viván.
Szóval, 2012 elég egy őrült év volt. Németország, hogy mennyire nem találtam a helyem ebben az országban. A gyakorlati helyem, a temetés, a szakdolgozat, lediplomáztam, az álláskereséssel járó nyűgök, Marion, az indokolatlanul sok party, a férfiakhoz való viszonyom, az őrültségek amiket csináltam, életem első rendes munkahelye, szembesülni a hibáimmal és korlátaimmal, rájönni, hogy a barátok mennyire fontosak és, hogy ki az aki értékeli is ezt, hogy hiányzik a tanulás, önmagam lelkileg rendbetétele( in progress for evör), megpróbálni felnőttként viselkedni (?), a Bogi elköltözése és persze a barátom :) 5 és 1/2 sor elég összefoglalni ezt az évet.
Fogadalmak vannak, mint mindenkinek. Majd unalmas pillanataimba kiírom azt is.
