Lehet csak ámítom magam, hogy én megérdemlek bármiféle karriert. Ezt sem tudom úgy csinálni ahogy kéne. Azt a keveset is elbaszom, amit van... Mentség lenne, erre a monoton ugyanazon feladatok és , hogy mindent leszarom félvállról veszem mert egyszerűen ez nem érdekel engem?! De mi érdekelne?! Van mindig egy csomó álomképem, de az a helyzet, hogy be kell lássam magamnak. Sehol sem lenne másabb. Tényleg, húzzam meg magam, hogy van hol, van mit?! Vannak álomvilágaim, hogy törekedni kéne valahogyan elérni azt az álomvilágot. De hogyan? ÖöÖöÖötletem sincs. Egyáltalán mit akarok?! Jó kérdés. Egy biztos, nem szeretek napi 8 órában a túlélésért játszani. Azt hiszem, ennyire még nem vártam az iskolát!
nov
27
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barbin.blog.hu/api/trackback/id/tr974930048
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.