Blogsimogatás

Szegény, szegény blog. Parlagon hever napok óta. Egyszerűen annyira demitovált voltam, hogy ebbe sem tudtam belekezdeni. Még pár idehányt sort sem tudtam összehozni. Mondjuk minek!?:)
Szánalom felső foka, hogy a szükre 50 árnyalalát olvasom munkaidőben. De most hozzám ne vessen senki, egy: dejó neked, hogy ezért fizetnek megjegyzést. Tudom, másnak sem jobb. Sőt..örüljek, üljek meg a seggemen, hogy kapok egyáltalán fizetést a jelenlegi helyzetben.
De tudjátok mit, meg lehet nyalni a szart, ahogy mondanni szokás. És idegesít a tehetlenség, mert nem lehet mit tenni.. Nem úgy van, hogy ugrálok ide oda:( Most ki kell várnom és tudjátok, hogy mennyire türelmetlen egy természet vagyok. És beadtam, véglegesítettem a jelentkezésemet a mesterre, legalább lekötöm magam.
Bár nem tudom elképzeni sem, hogy fiizkailag, hogy bírom. A mostani 1 napos hétvégém után sem találom a helyem, ledőlök a székről...
És most ennyi... Aludni akarok egy kicsit.