Teljesen meztelen vagy, pedig fel vagy öltözve és benned van akkor is valamiféle rettegés, félelem. Félsz, mert teljesen magadat adod. Egyre jobban ismer és már alig vannak titkaid. És nem is akarod, hogy az legyen, mert azt akarod, hogy megbízzon benned.  Szíved lelked kiteszed, mert nem akarod elrontani. De mellette az egész hihetlen jó érzés. Közben pedig rettegsz.  Mert hiába tudod, hogy viszonozva vannak az érzéseid. Lehet néha kicsit sajátos módon kerülnek kifejezésre az érzelmei, de akkor is tudod, hogy ez rossz nem lehet. Mégis van az emberbe egy kis rettegés, hogy egyszer Te lehetsz az, akit elhagynak, mert nem lehetsz elég jó.
Nem kéne pedig gondolkodni ilyenkor, egy percet sem, csak élvezni minden percét. Mégis eszembe jut. Miről is szól ez?! Furcsa, bolondnak tűnhetek, de nem lehet, hogy a boldogság nagy részét az teszi ki, hogy olyanok vagyunk ilyenkor, amilyenek lenni akartunk? Mert bebizonyosodott, hogy tudok olyan lenni, amiről azt hittem, hogy nem vagyok képes. És bármi is legyen, bármeddig is tartson én élvezem nagyon. És pont ígyjó, hogy legyen egy kis félsz még, addig szép az egész:)

- Ps. Nem elbízni magunkat, a hal éhes szokott lenni. -

Visszaolvasva a blogomat, tényleg vicc, tényleg vicc mit produkálok. Egy hímnemű ennyire befolyásolja a hangulatomat?! - Najó, nekem nem akármilyen- Visszaolvasgattam, hogy milyen bullshit-eket tudok ide írni. Tényleg, megmutathanám egy agytúrkásznak. Bár, önkezelésem teljesen hatásos. Látjátok. Mindegy, nem mentegetőzöm. Nem a goldenblogra hajtok.

Mondanám, hogy kiegyensúlyozott lettem. De milyen kurvajó is lenne. Folyamatos lelkiismeretfurdalás én drága édesanyám miatt. Egyszerűen utálom, hogy nem tudok neki segíteni. És erről jutott eszembe, hogy mesélte, hogy 20 év után felvette a kapcsolatot a kollégiumi barátnőjével. Jézus, el tudjátok képzelni, hogy 20 évig ne szóljunk egymáshoz. Egyikötökhöz sem. Persze, nekünk azért könnyebb, hogy van az a nagy internet. Mindegy, van facebook, legrosszabb esetben majd lájkolom a kölykös képeiteket 5 -6 év múlva. - BTW remélem vkinek hamarabb, mert mennék lagziba - . Megint nem tudok értelmeset kihozni ide. Nyaf, nyaf nyaf. csak teljen a munkaidő...

Ma kicsit hamarabb és hosszabb útvonalon bkv-ztam reggel ( Mert igen hasznos munkafeladatom volt, kora reggel egy rendezvény helyszínén, kipakolni 4 db kiadványt egy asztalra, hozzám képest a halál fasza után kettővel. Tudom, tudom basszam meg, hogy ilyen munkám van, örüljek, hogy fizetnek....)
Szóval, kicsit más utazóközönséggel combinoztam, főleg iskolásokkal. És úgy elkapott a vágy, hogy most 1-2 napra beülnék a suliba. De nem, nem főiskolára, hanem a gimnáziumba. Hirtelen elöntött annyi jó emlék. Még komolyan, az is meg hiányzott, ahogy a Ritter köpködve a kulcsot hozzábassza valakihez ( persze, mert sose én voltam, mert nagy volt a mellem és nagynéném intézte az okmányait soron kívűl), meg a hülye szóviccei. Meg, az agyoncukrozott tea +  óriáspogi, meg mennyire jó volt Éva néni óráit hallgatni, meg a kávéautomatánál találkozni a szobatársaimmal vagy lyukasórában honfoglalózni, vagy a földön ülve törikönyvet bújni. Vaaaagy retartdált tesin dögleni a nagy labdákon. Az is menő volt, amikor előző este bevébékáztunk és 10-re tajtrészegek lettünk, másnap 6*40kor gond nélkül keltünk.
Meg, meg a szilenciumok, a sparos kefir, a kajajegyek, a szobában a vödörbehányás, telefonszex, rengeteg szobatárs, nevelőnők, kiutált szobatársak, kolibulik, csalogány, pepe, hubertus, aro-s vodka, sörház, depresszió, Ákos koncert, Pen, Kispál koncert, biobulik, janus-os bulik, szit, papucs, kocsmatúra, badgirlsz, blogolás, twitter, prosectura, gépterem, kajaegy, kecsapos-májkrémes kenyér, hétvégéről felhozott kaják, felvilágosító órák, töriverseny, a tanárok, szilveszter a légszeszgyárban, első balatoni nyaralás, második balatoni nyaralás, első barát, angol órák, bázis, janus szobor, babarkán kert  és persze a narancssárga lambéria. Amik még így eszembe jutottak elsőre életem tényleg legszebb 4 évéről, mert végülis még velem vagytok nagyjából és ez olyan szép és megható.

Szegény, szegény blog. Parlagon hever napok óta. Egyszerűen annyira demitovált voltam, hogy ebbe sem tudtam belekezdeni. Még pár idehányt sort sem tudtam összehozni. Mondjuk minek!?:)
Szánalom felső foka, hogy a szükre 50 árnyalalát olvasom munkaidőben. De most hozzám ne vessen senki, egy: dejó neked, hogy ezért fizetnek megjegyzést. Tudom, másnak sem jobb. Sőt..örüljek, üljek meg a seggemen, hogy kapok egyáltalán fizetést a jelenlegi helyzetben.
De tudjátok mit, meg lehet nyalni a szart, ahogy mondanni szokás. És idegesít a tehetlenség, mert nem lehet mit tenni.. Nem úgy van, hogy ugrálok ide oda:( Most ki kell várnom és tudjátok, hogy mennyire türelmetlen egy természet vagyok. És beadtam, véglegesítettem a jelentkezésemet a mesterre, legalább lekötöm magam.
Bár nem tudom elképzeni sem, hogy fiizkailag, hogy bírom. A mostani 1 napos hétvégém után sem találom a helyem, ledőlök a székről...
És most ennyi... Aludni akarok egy kicsit.

Ismét rettentesen unatkozom....Lenne 1-2 elintézendő dolgom még.... Egyszerűen már ahhoz sincs inspirációm, hogy ide firkantsak.... Semmi, belül csak kongok, egy értelmes gondolat, sincs...semmi...
Tegnap (Hála Krisztinek, köszönet még egyszer) megnéztük a Cézánne kiállítást. Nagyon élvezetes volt, végre egy kis kultúrát is szívtam be, mert a Klimt kiállítás óta nem is voltam...Az pedig nem most volt. Egyszóval, érdekes volt, mert nagyon jól vezetést tartott az ürge. Mondjuk, Cézánne nem az a festő, akinek az impresszionista stílusa annyira megragadott volna. De nagyon színvonalas kiállítás volt, az biztos. És nem elhanyagolható az állófogadás. Jézus, csak 3 szelet dobostortát toltam, meg még mit nem. De őszíntén szerelmes lettem abba a dobostortába.

Most pedig kitaláltam a hétvégi DIY projektemet. Olyan rég csináltam már és a vasárnapom teljesen szabad. Annyira zavar, hogy nem lehet függönyöm, sokkal barátibb lenne a szobám és nem tünne olyan nagynak. Meg jó lenne még valami polcos megoldást is találni, de azt hiszem, hogy az decemberi befektetés lesz.... Most igyekszem eltöltei valahogyan ezt a napot. ...

Unatkozom, unatkozom, unatkozom, unatkozom. Alig várom, hogy elkezdődjön a suli és csinálhassam a beadandóimat. Unatkozom. Egy feladatom van...Délután nekiállok...de az sem érdekel. Unatkozom. Unatkozom. Hol van még a szombat délután? Igen, tudom, kurva jó nekem, hogy ezért fizetnek. NEM NEM NEM NEM NEM NEM nem kurvajó. Unatozom. 10.36....talán mire ezt bejezem lesz 10.37 perc....Máshol se lenne jobb....Unatkozom. és igen. 10.37.... eltelt egy perc. Ha jól csinálom, lehet még egy eltelik, mire ennek a mondatnak a végére érek. És eltelt. Ámen

Vissza kéne zökkeni  a való életben. Mert, hogy kedd óta nem itt vagyok az biztos. Hogy is mondtuk, ez alatt az 5 nap alatt, olyan 6 szintet ugrott a kapcsolatunk:) Igaz, ez a pár nap semmi másról nem szólt, mint egymás szeretgetéséről, szeretéséről, evésről, alvásről és természetesen zikkurát építésről.  Teljesen magamat adom és ez annyira jó. A legjobb az egészben, hogy tetszik is neki. Franc gondolta volna, hogy egyszer így találok egy fiút és még milyet. Gyomorideg és mosoly, ha rá gondolok. Sőt a legdurvább, magamnak is félek bevallani, de menthetetlenül belezúgtam...

Soha nem volt velem ilyen. Van valaki és odavan értem és én is érte. 4 nap alatt sikerült 4, ma 2 órát külön töltenünk. Ez már nagy haladás. Annyira jó érzés, főleg a gyomorban, hogy mennyi szót találunk már A szó helyettesítésére. Amikor tudjuk, hogy előbb-utóbb úgyis elhangzik...=) Egyszerűen imádom! Mondjuk félelmetes, hogy eddig egyedül a Star Wars-ban nem sikerült megegyeznünk. Élvezem minden vele töltött percet, hihetetlen ez az egész:) Nem kéne, de akarva akaratlanul is az előző párkapcsolatomhoz hasonlítom...és az a helyzet, hogy mindenben, mindenben felülmúlja az előzőt =) Hihetelen, hogy valakiben ennyi közös pontot találjak! 
Na de menni kell bebaszni! Éljen!:)

Most csak azért írok egy blogbejegyzést a nagy büdős semmiről, hogy elteljen pár perc az életemből, ne aludjak el és összeszedjem mit is kéne kivételesen vásárolnom.
Szükségem van egy téli kabátra. Egy barna csizmára. Egy fekete farmerra, meg talán még egy nadrágra. 1-2 pulóverre, fehérneműre, fordászra...
Hullafáradt vagyok, így jár aki elbassza az estétjét ( haha). És képzeljétek van nálam fogkeféje és egyenlőre imádom a "rossz" tulajdonságait :D

Furcsa érzés, de teljesen megérdemeltem, már Őt. Nem akarom, hogy soha elmúljon ez a rózsaszín köd. Ugye nyugtassatok meg, hogy nem fog?:) Egyszerűen, hogy lehet valaki ilyen imádnivaló? Meghalok, végre van aki megöleljen, időt szán rám és  alegjobb, hogy tényleg magamat adom ( Igen, durva, mi?). Nem tudok egy jó ideje semmi értelmeset írni. Mert bárgyú vigyor ül rajtam. Remélem, nem megyek a barátnőim agyára már.  De ilyen még nem volt velem...Azt mondta, hogy neki engem teremtettek őt fönt. Nagyon remélem, hogy hamarosan én is 100%-ig biztos leszek ebben. De jó úton halad, mert aranyos, okos, nekem nagyon tetszik, nem tápos, ahogy Nóra mondaná és kedvenc kajája hús hússal és nem utolsó sorban vicces, plusz nem a töcskölős fajtából való. Kész végem végem.
Egyenlőre el sem merem képzelni, mi lesz,ha vége lesz ennek a ködnek. De élvezem minden percét. Meghalok, kész vége, a szerelemnek megemésztő tüze bánt.

,,Sose zavart volna, ha kis mellű a barátnőm, mert majd a mérnök fizetésből csináltattam volna neki nagyobbakat. De te tökéletes vagy, még pénzt is spóroltál nekem. "

Na ezek után?! :) 

Szeretném bemutatni Nektek, nyájas olvasóközönségemnek az extrémlelkes majd extrémcéltalanul lebegő Barbiet. Limited editon. Csak egyszer sikerült legyártani ilyet. Ha a Barbienak nevet adnánk, ő lenne a keress célt neki Barbie. És most megint talált egyet magának és ez miatt teljesen jól érzi magát.  Lelkes, extrém lelkes. Mert úgy gondolja az élete akkor ér valamit, ha valamiért küzdeni kell. De ha elkezdi, akkor gyakran visszahátrál. Megnyugtatja magát, hogy nem is biztos, hogy jó, kell, szükséges. Persze, őt is el kell vinni vásárolni és szereti, ha a haját festik...
Keress célt Barbie azért is jó, mert nem kell nagyon vele törődni. Generálja magának a problémákat, rágodódik a dolgokon, addig addig okoskodik, hogy valamit megint találni fog, amiből úgy gondolja profitálhat, hozzárakhat a personal value-hoz valamit. Ez a fajta Barbie még rettegni is tud. Rettegni, hogy később szart sem fog érni az élete, ezért KEZD bele. Hansúlyozom KEZD bele minden szarba. De legtöbbet azért véghez is viszi. Most Barbie fél, hogy bírni fogja-e az új kihívást. Mert neki KÍHÍVÁSOK KELLENEK.  Barbie tudja, hogy ez jó. Jó, hogy nem elégszik meg azzal ami van, mert tudja, hogy többet lehet kihozni az életéből és a szőkített fejéből..
És most Barbie egyetemre szeretne menni és nagyon lelkes, mert úgy gondolja, hogy a benne szunnyadó kreatív-analítikus tehetségét és mélyen megnemértett prezentálási képességét használhatja. De fél, hogy mi lesz, ha erre is ripszropsz ráun?
Nyilván végigcsinálja, mert ha ilyet elkezd, abba nem hagyjuk és 4 félév igazán semmi. Még jó, hogy ebből a Barbieból egy van és boltban sem kapható...különben bajban lenne  a világ. 

Az a helyzet, hogy kitaláltam a céges karácsonyi ajándékot ( remélem), a mikulásra a kölyköknek megvan nagyjából... És talán a másikra is lesz valami. Hopp, mit fogok decemberig csinálni?:D 
Ma bölcs barátnőm Adrienn mondta jár fejembe, hogy ez a fiú, amit 0-ról fel tudott építeni eldobnám egy faszkalapért? Nem, nem nem éri meg:)  Nem találok még egy ilyet:) 

Ps: éééés elkésem, bocsi Kata!:) 

Kezdenek egysíkúak lenni a bejegyzéseim, csak most kivételesen a másik irányból. Teljesen büszke vagyok magamra. Három hete randizunk és még nem feküdtem le vele. Nem mintha nem tudnám megerőszakolni fényes nappal az utcán... Azt hiszem, ez jelent valamit..:) Tiszta lovag, érezetni, hogy tetszem neki, ajtóig kísér, imádom ahogy csókol, az illatát, hogy tök okos, a bókokat, hogy úgy érzem megint magam, mint egy szaros tini és mellesleg nőként tekint rám... Úgyhogy fingerdrücken értem, hogy legalább egy kicsit jó legen most és a köd ne szálljon el=)

Bocsánat, nem instagrammoltam meg a képet, se egyéb szart nem raktam rá...de remélem így is átérzitek milyen jó ez a vasárnap...Ja nem is!:D Kurvára hétfő van! Jézus dejó!:) Közben Aretha Franklin szól... Kipihent vagyok. A boldogság kék-rózsaszín madarai szálldogálnak. És a lakás is hamarosan tiszta lesz!

Nem tudom, hogy kiraktam már ezt a számot. Biztos, de még egyszer, mert végre

szólj hozzá: Rapülők- Jó reggelt ( istenem de utálom, hogy nincs youtube)

Nem tudom meddig fog tartani, de remélem egy darabig kitart, hogy itt vigyorgok, mint egy hülye =) Melyik lány ne örülne, ha azt mondják neki, hogy szebb, mint egy integrált áramkör?!  Kicsit úgy érzem magam, mint valami elbaszott tinédzser. Amikor a Margit hídon 1 óráig tart átérni és valakivel csak úgy elrepül 4 óra, hogy észre sem veszed és ajtóig kísér a lovagod. Tökre nem reális, amit csinálok. De örülők, hogy adtam esélyt a dolognak és nem görcsölök, rá mi lesz, csak legyen kedd. Aztán lesz ami lesz :)

Ma pozitív leszek:

- Péntek van
- Anyuval töltöm a hétvégét
- Olyan kibaszott köd van rajtam, hogy nem lehet rossz kedvem.

Ha már, a blogom a szex kategória alatt található meg.... Akkor a mai életbölcsességcsere:

B: Nem tudom, hogy mi olyan ellenállhatatlan a személyiségében....
K: De cserébe nagy a farka!
B: Tudjunk, hogy a nagy fasz sem mindig jó. Sőt, ők tudják legkevésbé használni, mert azt hiszik mivel szimplán nagy, elég megtöcskölni azzal a nőt.

Mindig azt hiszem, nem juthatok ennél magasabb szintekre szakmailag. De jó, hogy mindig kihívásokkal találkozom. Ma például sikerült elmennem elemet venni a benzinkútra...Természetesen áfá-számlát is kérhettem. Mennyire jó?! Az a helyzet..most vagy soha, visszamegyek az alma materembe. Ez a legreálisabb tervem mostanában. Mert ott legalább prezentálhatok, beadandózhatok és anyázhatom magam, hogy miért voltam ekkora barom, hogy eljöttem, mert semmit nem ér. De lesz ingyen egyetemi diplomám. És akkor már 2 diplomával, 2 nyelvvizsgával meg jól hangzó szakmai tapasztalattal csak lesz rendes jövőm? Nem? Mert szerintem de...és ez így szokott lenni, amit én akarok úgy is lesz. Na jó, általában úgy van...mert pl holnap reggel fél 8ra NEM akarok bejönni a rendezvényre érkezőket kipipálni. Ez is kurva jó nem?:D Mindneki seggre vágja magát most az irigykedéstől? Mindegy, nem mondk semmit, mert az első mindenből rossz. És most megettem egy kiscsomag gumicukrot, amit valószínűleg Kriszti hagyott a táskámban ( szóval, keresnéd, nincsen már meg), pedig utálom a gumicukrot.

Ps: Milyen már, hogy a blogomat az index a szex cimke szó alá rakja?!:)

Hogy is van? Ez pont olyan, hogy felköpök és aláállok... De egyszerűen valami mégis megfogott benne. Lövésemsincs, hogy mi...Mert ő pont ellentéte annak, amit én elképzeltem. Nade igaza van bölcs Adriennek, 22 évesen nem férjet keresek. És a tegnap pont úgy volt jó, ahogy volt. Mondjuk, igen vicces volt az a jelenet, amikor a jómunkás ember beállt a kocsma közepére és ordíbálta, hogy jajj ezek a fiatalok randiznak....nektek kértem ezt a szép számot. ( Jelzem, valami Demjén Rózsi volt...)
Másrészt, ismét futok egy kört a mesterrel...Kurvára nem tudom, hogy hogy fogok élni, mivel szombatonként all-day van a tanítás..De azt hiszem, ha most nem, máskor soha nem fogok neki állni megint tanulni és még amig ingyen van...
Mindegy a lényeg, hogy pinkül a világ, meg van 1-2 röpke lepke..meglátjuk, mi lesz...

Mifasz, már csak az ocsmány doktorúram kellett, hogy bejelentkezzen....Holnap hazajön és találkozni dugni akar...Nincs annyi euró a földön! Persze vicces egy nap volt...Többek között, hogy a gimis sokáignagyontetszett fiú rámírt, hogy keresünk-e még lakótársat. Mert ő jönne a barátnőjével lakni. JÉZUS komoly? Ma mi baj van a pasikkal?? Vagy én vonzom a hülyéket? Lehet...