Megfogadtam, hogy szépen csendben nyelek és hang nélkül csinálom a munkámat, mert valahol el kell kezdeni. De, hogy 2. héten sírva jöjjek haza. Mindegy, ez a gyakornoki lét ( megint-megint) ilyen. Az aljáról kell kezdeni és nagyon remélem,hogy az elkövetkező hetekben helyt állok! Mert nagyon fontos lesz most, hogy teljesítsek.
Közben persze, ott a szakdolgozat szele. Legalább tudom,hogy milyen szakirodalmat KELLENE elolvasnom/beszereznem. És akkor itt vannak ő(k). Ő akit nem tudom miért nehéz elengednem, ha soha nem is volt semmi. Ők akikkel fél évig együtt lélegeztem és most puff nincs. Nagyon rossz, hogy semmi átmentet nem volt a két életem között. Lassan észhez térek, visszalendülök. Lesz pénzem és veszek repjegyet és szakdoga után megyek-megyek :)
Szerdán jönnek a fiúkák, ez éltet!!:) NEM ADOM FEL
feb
20
NEM ADOM FEL
| Szerző:
barbin
| 11:45 pm
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barbin.blog.hu/api/trackback/id/tr984769315
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.