Miután "megsirattam" az erasmus-omat és azt, hogy amit dolgozok egyenlőre semmiféle értéket nem termel édesanyám jól helyre rakott. Tényleg szégyellem, hogy milyen dolgok miatt tud rossz kedvem lenni. Tény és való, tudom és már most látom, hogy sokkal többre vagyok képes,mint amit dolgozom...De egyenlőre számat befoghatom, mert imádom!!!!! a kollégáimat, nagyon rendes a főnököm, türelmesek és még nevetnek is a vicceimen, ha megcsillogtatom őket:D Szóval, össze sem lehet hasonlítani az elmúlt 3 év munkahelyeivel ( jézus...) Olyan barátaim vannak, hogy le a kalappal. Most, ki mondhatja el, hogy 1 óra alatt pattan egy fiú, hogy eljöjjön velem vásárolni.( Mert anyám szerint ez volt a nagy baj, hogy nem vettem ruhát a hónapban, és jé tényleg). Vagy, hogy beülünk egy kétdeci borra a lányokkal .... Kész, munka lesz máshogy, Németországba lehet még menni. A kapunyitási pánik rajtam ki nem foghat...
Hm, lehet köcsögöt is kéne festeni menni?!:)
sze
5
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barbin.blog.hu/api/trackback/id/tr564769371
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.