Ez nem élet...Vagy ez élet? Sokkal könnyebb lenne egyébként feldolgozni, ha nem csak két barátnőm dolgozna, mert így ( főleg, hogy megint elkedztem a sulit) csak nem tudok azonosulni a dolgozó nő fogalmával. Nem tesz boldoggá, hogy az életem délután 5 és éjfél között létezik. Persze rettentesen jó, hogy nem unatkozom délutánonként. Napközben pedig legalább házifeladatokat írok. Vannak céljaim legalább, de sose voltam az a türelmes fajta és idegörlően lassan megy az idő. Kicsit még jobb lenne, ha egy felem nem ordibálna még mindig a csodálatos német városok után.
De nem, nem törhetek le. Most tanulok, ezt kell. Mondogatom, hogy az angollal és a mesterrel elgalább elérem a céljaimat majd! De így lesz, így lesz. Valamiben hinni kell, mert különben megőrülök, hogy lófasz béréért( Ne, ne, ne, ne mondja senki jól keresek és családok ebből élnek meg, mert azt pofán baszom ) bambulok egy monitort 9 órában.
Legyen tavasz, mert már elegem van!
