Kicsit rövidek a hétvégéim, tudnám még élvezni őket. Most majdnem volt egy 1,5 napos is, de átaludtam effektive az egészet. Össze sem számolom mennyit. Természetesen álmos vagyok most is.
Talán, ha nem így érezném magamat azzal kapcsolatban, ami itt történik:
Nézelődöm, jobbra balra. Ha szembe jön valami értelmes elküldöm. Mondanom sem kell, értelmes alig van. De legalább a kis lelkem megnyugszik, hogy legalább próbálkozom. Suli nem tűnik rémesen bonyolultnak. SŐT! Csak inkább időigényes. Neki kell állni már csomó mindennek. Tegnap anyám teljesen felbaszott, hogy nem hajlandó dolgozni a szakdolgozatán. Egyszerűen nem érti meg, hogy ez nem egy beadandó amit lekopizok neki a webbeteg.hu-ról. És természetesen én vagyok a rossz, a gonosz gyerek aki szarik az anyjára. Mert ő dolgozik és a gregor mellett nem lehet megírni. Mindegy, legyünk túl ezen is.
Mint mindig, valamire várok, legyünk túl ezen, azon, legyen hétvége, tavasz, nyár, ősz. Komolyan?! Örülnöm kéne, annak ami van....
