Mehetnékem van. Utoljára akkor volt bennem ekkora fokú elvágyódás, mikor is?! Tavaly januárban. Érezni, hogy menni , menni el az ismeretlenben. Szinte mindent megkaptam, amire vágytam. Barátokat, rendes munkahelyet, van szerető anyukám...De akkor is pár hete bennem van egy érzés. Amit nem lehet elmondani, csak szorít és kong. Kong az üresség, mert tudod, hogy egy darabot egy másik helyen maradt belőled. És vágyom, hogy visszaszerezzem, újból átéljem azt az országot. Azokon az utcákon sétálni, használni azt a nyelvet, mert imádom használni. Azzal a kultúrával együtt élni. Elvágyódom, de tudom, hogy egy idő úgyis onnan is mennék. Mert én, tudjuk olyan vagyok, aki nem ragaszkodik sokáig a terveihez. De csak az a buzeráns érzés... És tele vagyok most tervekkel, olasz nyelvtanulás. Amit do is yourself módon elkezdtem és életembe élvezem, az angol tanár és a többi. Itthon célt látok, nemfélek a jövőmtől, mert vannak kilátások, ugródeszka. Nyilván a realitás határain belül. De közben én csak megint, el, el, el, el akarok menni.
aug
9
Menni, s menni
| Szerző:
barbin
| 8:26 pm
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barbin.blog.hu/api/trackback/id/tr974769357
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.