Egy év. Eltelt egy év..hihetetlen. Mert valahol semmi sem történt, mégis megváltozott az életem. Egy évvel ezelőtt pakoltam be azt a koffert és zártam le életemnek egy elég hosszú szakaszát. Sose fogom elfejteni azt a szörnyen hosszú vonat utat a srácokkal. A kollégium illatát, a várost. Az első napot. Az első arcokat. Az orientációs hetet, amikor Krysztof mellé ültettek és egész nap a krisztofórrót énekeltem neki és mennyire röhögött. Vagy hogy 2 lány és végtelenszámú sok fiú az első hetekben hogyan boldogul. Amikor megismertem Samirát a BBQ-n, vagy amikor megszólalt az a DILDÓ Nóra, a csodálatos székely akcentusával a szintfelmérőn, hogy ti is magyarok vagytok. Gondoltam volna, hogy nem fog eltelni egy nap anélkül, hogy ne „osztanánk”. Hogy menyire volt jó ez az egy év. Hogy el tudok viselni többfajta nemzetiséget magam körül, hogy megértem még az india akcnetust és a svábot is nagynehezen. Azok a bulik, hogy megkaptam az elvesztegetett főiskolai évemiet egy félévben. Az átbulizott, majd iskolában töltött napok. Az a sok marhaság! A sörfesztiválok és a padokon sramlizenére ugrálás. Hogy megláttam, hogy így lehet élni. Hogy mennyire szép volt a szőke herceg mellet kelni, hogy életembe először bele estem valakibe. ÉS hogy ez a kettő nem ugyan az volt. És, hogy mennyire szenvedtem és jó is volt egyben. Hogy megtanultam értékelni az itthoni barátaimat és megfogadtam, hogy egy párkapcsolat miatt soha sem fogom elhanyagolni őket, mint azelőtt. És aztán, lediplomáztam és két tündérrel lakom együtt, akik néha sárkányok. Hogy sikerült elengednem őt. Hogy elvesztettem a számomra egyik legfontosabb embert. Hogy valóra vált, az amitől önző énem legjobban félt. Hogy egyedül kellet végigcsinálnom.
Hogy csak összejött egy tökjó munkahely és közben megszabadultam egy szörnyűtől.
Hogy pont azt az életet élem amit elképzeltem tiniként. Hogy pont olyan az életem mintha egy szex és newyork rész lenne. Hogy pont olyat és nem tesz boldoggá. Hogy ezen a nyáron megint közelebb kerültem pár emberhez, akiktől eltávolodtam. Hogy rengeteg európai élményt szereztem annak ellenére, hogy ki sem tettem a lakásból a lábam. Hogy megint önálló lettem, hogy nem függők senkitől. Hogy volt egy nagyon jó nyaram. Hogy megint ősz van. És tudjátok...Egy év…Eltelt egy év…hihetetlen. Mert valahol annyi minden történt, mégis semmit sem változott az életem.
