Azt hiszem, hogy megint érik egy olyan bejegyzés, ahol húspiaci árucikk létét vázolom. ( előszőr siratni akartam, de ebben nincs semmi szomorú). Nóra szerint, ha valamit hangosan kimondunk azt az univerzum duplán adja vissza. Úgyhogy a múltnap gyorsan meg is álltam a Váci utca közepén vele és látványosan esküt tettem, jobbkéz szív, balkéz kedvenc könyvön és szabdjára engedtem azon mondtatomat, hogy több faszkalapot én nem vonzok, csak 5 csillagosokat. Szóval, Kedves Univerzum, remélem hallotad.
Hogy mi történt a nyáron?! Bebizonyosodott, ahogy a nők a faszkalapokra buknak, úgy igaz, hogy egy férfinak az imponál, amikor egy nő szintén az velük. Komoly, tudományos kísérlet zajlott le a nyáron, nem is kevés alannyal. Jó, azért annyi nem volt... Mielőtt köveket sujtatnátok rám, mint a rómaiak egy szajhára.
Nézzük, amikor tényleg tajparaszt voltam egy pasival, másodjára is otthagytam, végülis nem is tudom ki használt kit. És közöltem neki, hogy szánalamas alak, akkor  mit kaptam? De olyan szép vagy, legutóbb is olyan jó volt, ne tűnj el megint, legutóbbi is rád kellet vernem hetekig a farkam, de na, találkozzunk még.
Vagy nézzük, kedves doktorúr akit mit sem érdekel a köztünk lévő két határ, mindig keres( bár 1,5 hete legalább nem írt rám, baj van a világgal, mondom). Vele is minősíthetetlen és bunkó stílusban bántam és ennyi...Vagy mondjuk a brit kan? Akivel reggel 7kor közöltem, hogy ez nem egy hotel és szerintem mennie kéne. Vagy amikor Instanba két hapsit is elküldtem, mert számomra degradált, hogy az egyik nem beszélt angolul, a másiknak meg nemvolt felsőfokú végzettsége ( na, kemény az élet, részegen nem áll le akárkivel az ember, főleg nem józanul...) ottis, tőmondtatokba válaszoltam és egész este le sem lehetet vakarni, a férfi nem eme csodás példányait.
Na de, most jön az apropó....Életembe először, jó,azért Lacival is tudtam kedves lenni, főleg amikor valamit szerettem volna... És most kedves próbáltam lenni, mifaszom muffint sütni csokit olvaszanti este 10kor rá... Akkor az ember még azt sem érdemli utána, hogy hagyjuk már egymást békén üzenetet? De most komolyan, soha senkinek nem mondtam , hogy én férjet keresnék. ( jó, volt egy vicces kijelentésem anno, hogy az x. pasi lesz a férjem és pont az x pasinál vagyok) Hiszen végre van egy kialakult életem, főleg most, hogy munka után, minden este be vagyok/ leszek táblázva barátokkal, nyelviskolával meg ezzel azzal.. Nemsok időm lenne másra, mint csak arra, hogy valakivel heti egyszer kétszer csendespihenözzek.. Kell huszonx évesen( mert már nem számoljuk a korunkat) családi ebédek, ajándékok meg ilyenek?! Kell?! hát persze, hogy nem...
Na mindegy, a lényeg, amire ki akartam jutni, hogy most az ember vagy azt kapja vissza, ahogy mással bánik...Vagy a 21. században tényleg az menő, hogy tajparasztozunk a másikkal, csak kihasználjuk testileg egymást és se szó se beszéd eltűnünk, mert nincs időnk másra...

Ps: Legalább, bebizonyosodott, hogy tudok más lenni...Bár, mi a faszt ér, ha az ember nem adja teljesen önmagát, holmi stratégiai-taktikai gyermekjáték miatt, amit felnőttkorban is űzünk. Hú, most eszembe jutott bölcs anyukám mondása: Lányom, add mindig önmagadat. De vigyázz, mert te néha sok sokk vagy!