Nem tudom, hogy mennyi ideig tart amíg összeszedem magam. Vagy lesz olyan?! Nagyon durva ez a dolgozó életforma. Remélem, ha tavasz  lesz, nem lesz hideg és nem sötétedik kurva gyorsan, akkor több energiám lesz.  Megfogadtam magamnak, hogy szépen, mosolyogva, büszkeségemet lenyelve csinálom a feladatomat. És kész,  kapnom kell egy helyet valahol. Nagyon megtetszett ez az egész világ, amit  a házlátogatások alkalmával láttam. Most ez motivál..
De ezt leszámítva a napjaimat a túlélésért élem, hogy teljen már el és aludhassak. Ennyi. Most tényleg, semmi örömöt nem találok magamnak. Nagyon jó lenne, ha lenne valakim, másrészt, semmire sincs energiám. Még arra sem, hogy a szakdolgozatot elkezdjem, nemhogy párkapcsolatom legyen. Párkapcsolat, mit is akarok, amikor minden reggel a bugyuta képedet nézegetem és megmosolyogtat és arra gondolok, hogy talán végre helyrejössz és betartod majd az ígéretedet és jössz nyáron. Így úgysem lehetne semmit kezdeni senkivel.
Sportolni is el kéne kezdeni már. Mert már megint bánatevésbe kezdtem.... Ez így nem jó, tudom, tudom.
Remélem egy kipihent hétvége után sikerül felülkerekednem a byronízmusomon és elkezdeni normálisan azt, amit meg kell csináljak!