Ma megnéztem a Nem kellesz eléggé hálívúdi remekalkotást megint. Kicsit más volt most, mert amikor néztem "boldog" párkapcsolatban életben és eszembe sem jutott a keres nemkeres és egyéb szituációk. Ehhez kapcsolódóan eszembe jutott a szüleim megismerkedésének története, amit anyukám tegnap mesélt el. Nem is képzelhettem volna el máshogyan. Anyám elment a nagymelegbe berúgni a barátnőjével. Majd hazaértek és apukám átment hozzájuk egy haverjával. Míg haver és a barátnő elvonultak baszélgetni anyukám pár szó után közölte, hogy hánynia kell. Mire édesapa a markát odatartotta, hogy hányjon bele és anyám belehányt. Anyukám úgy konstatálta az esetet, hogy többet úgysem keresi az a fiú. Hát nesze mi lett belőle?!
És úgy tűnik, ha jókedvem van semmi értelmesebb nem jön ki belőlem....
