Jó, nem jó. Elégedett vagyok, nem vagyok elégedett. Meg van mindenem, még sincs semmim. Szeretném, de nem is. Azt hiszem minden rendben van belül, közben még sem. Hiányzik valaki, de egyedül is jó. Boldog vagy, de mégsem.

Én nem szeretem a nyarat. Mert kurva meleg van és ha nem vízparton vagyok elviselhetetlen. Utálom azokat a nőket, akik nyáron szépek tudnak lenni. Én nekem ha színem van, az először vörös lesz, majd hámlik. Utálom, hogy nem lehet rendesen kifesteni magamat, mert fél perc és úgy nézek ki, mintha kiélt kurvának festettem volna ki magam, mert minden egybefolyik, ha nem festem ki magam akkor az a szörnyű....Felvenni nem lehet semmit, mert az ember,  leizzadja, ha nem akkor átlátszik, kilóg, felfújja a szellő- ritkább eset- vagy rád tapad. Hogy, nem, lehet aludni, mert kurva meleg van. Ha kinyitom az ablakot jönnek a szúnyogok, ha becsukom a saját izzadságomba halok meg- jelzem, nyitott ablaknál is hasonló a helyzet.
Utálom, hogy mindig makulátlan szőrtelennek kell lenni, nincs egy két nap kihagyás, persze gyantára nincs idő... Szeptemberre a lábad pedig egyenlő lesz egy borostás férfi arccal.
Nem lehet rendes cipőt húzni,  sportcipőbe megsül,. tutyiba beizzad, szandálba porosodik a láb...A hajad sehogy nem tudod hordani, két perc alatt a fejedre lapul, hajlakk, hajhab is kiolvad.
Egyszóval egy RAKAT Har vagyok nyáron. Nem mintha, az év többi hónapjába produkálnám magam..de a nyár különösen rossz.
Nyarat és csak a hűs tenger mellet koktéllal tudom elviselni. De mivel idén ez nem jutott ki, marad a hisszti!

A családom érzelmileg megzsarolt. Szombat reggel,khm, délben épp a szokásos light kóla adagommal sétáltam haza és felhívtam anyukámat. Aki közölte, van otthon csirkepöri, magnum és holnap nagynénémékkel strandra mennek. És úgy hiányzom nekik. Hát én 5 perc alatt elkészültem és rohantam a pécsi vonatra. Most értem vissza. Hulla vagyok, de annyira jó volt. És kedden megyek haza. Pécs sétatérfeszt. Pénteken meg Veszprém.) éljen a low budget nyár!

 Teljesen megbolondult a világ. Az 53 kg-os ( 175 centi) lakótársam kövérnek érzi magát, a 120 kg-os ismerősöm, aki 22 éves kora ellenére 4 fajta gyógyszert szed és lihegve sétál csak tolja be a csokikat a büfébe vagy a tejszínhabos forrócsokit. Néha elgondolkozom, hogy komolyan, komolyan nekem van a legnagyobb helyén az önértékelésem a kinézetemmel kapcsolatosan.  Tudom, nem vagyok éppen modell és azért az átlagoshoz is még jó pár kilót még le kell adjak. De azt hiszem, hogy én nem látok rémképeket magamról a tükörbe. Vagyok, amilyen vagyok

Azt hiszem, van bennem valami mágnes, ami vonzza a degenerált férfiakat. Ha valaki azt mondja nekem, hogy ennyi barmot kapok be egyszerre, el sem hinném.Most összefoglalom, hogy kikkel hozott össze a sors február óta, nehogy elfelejtsem. Kár lenne némelyikért.

Egy kis pozitívum. Igen, MEGKAPTAM amire vágytam. Felvettek egy igen-igen nagy céghez marketing asszisztensnek. Tökéletes pályakezdő pozi. És ráadásul aug. csak 2x kell menni és szeptembertől jön az igazi meló. Szóval, lesz egy kis nyaram, amit kurvára megérdemlek. Bár még mindig hihetetlen, hogy felvettek.De örülök és kedden áááátmeeeeeeeegyek az államvizsgááááááááán!
Az éves tervemből 2 megvan, így nem is gondolkozom külföldbe:)

És van 2 percem 7óráig, akkor nekiállok tanulni....Érzem az erőt, mert le kell diplomázzak!! Tök mindegy, ki, mi hogyan szegi kedvem. NEM ezért szoptam a matekkal és a statisztikával, hogy kifogjon rajtam pár olyan tétel, amit ANNYIRA nem is undorodva olvasok ( Najó, de....)
Megírt a horoszkópom mára, hogy ma végre, megkapom amire vágytam!Remélem megkaptam! Ámen
És ha leállamvizsgáztam, kéne valami rendes blog..már vannak ötleteim is. És most tunkolok egy kis cukormentes korpás kekszet a kalória csökkentett lekváromba!

Nem vagyok az a fajta, aki hisz az ilyen spirituális lófaszokba. ( júj, le kell szoknom a csúnya beszédről bassza meg) Horoszkópot is csak azért olvasok, mert teljen az idő és örülünk annak, ha a csillagok azt mondják ma nagyon okos vagyok és vonzó. Ha meg nem ilyet írni szándékoztatattik, akkor pedig ugye nem hiszünk benne. A lényeg, amire ki akarok lyukadni, hogy tényleg azt kapjuk, amit megérdemeltük vagy amit másnak is adtuk?! Lehet, hogy az univerzum azért "áld" engem ilyen barmokkal, mert eldobtam egy másik barmot, aki viszont nagyon szeretett és mindent megtett értem. De ha más szemszögből nézzük, az ÉN szemszögemből, irtózatos módon szenvedtem az utolsó hónapokban. Tehát, ha vannak természetfeletti erők kérem őket, hányjanak már elém olyan valakit, aki nem egy klinikán töltötte az elmúlt 3 hónapot,  vagy aki nem kapcsolatban él, vagy nem kapja elő a farkát a buliba, vagy nem szextanárnéninek akar, vagy nem 30 év fölött van, vagy ne adj isten, ha úgy alakul felhívjon a zsúfolt beosztása mellet.   Vagy ha csak ilyeneket dobál nekem, jelentem nem kérek inkább senkit. Köszönöm.

Tudjátok, elszomorít ez a munkakeresés. Főiskola alatt én BIZTOSAN arra figyeltem, hogy egyszer azért tudjak mit letenni az asztalra.... és tudjátok, szart sem ér, hogy:
- Végülis (ÁLLÍTÓLAG) az ország egyik legjobb gazdasági főiskoláján tanultam
- Hogy suli mellet mindig igyekeztem dolgozni ( olyan cégek, mint Accor,Siemens és Müller)
- Hogy németül majdnem anyanyelvi szinten, angolul középszinten beszélek
- Hogy önkénteskedtem
- Hogy külföldön tanultam egy fél évet....az egész LÓSZART SEM ér.  egy nagy büdös LÓSZART sem...
És akkor tudjátok, jön az, hogy végelkeseredésemben nézegetem, hogy tudok kimenni külföldre...mert ha szar melót kell csinálnom,akkor tudjátok mit?! Be lehet kapni és nem itthon fogok éhbérért csinálni.... És lehet háborogni, hogy mindenki el akar menni. De kérdem én, mit ért az elmúlt három/négy évem?!
Megmondom..........LÓFASZ IBOLYÁVAL

Ezt le kell írjam....
Este jövök haza a villamossal....Egy irtó helyes srác.Pont olyan akit elképzelek életem szerelmének.Hallom németül gagyog a haverjának, hogy merre van az oktogon. Hát gondoltam segítek nekik. Elkezdtünk beszélgetni...A srác, Ravensburgba született... Ismeri a céget ahol dolgozom...Végig érdeklödve kérdezgetett....Megkérdezte jövök-e velük morrisonsba...hát nemet mondtam. Nem kellet volna. Úristen...ilyet nem tapasztaltam...És végén leszállltunk...németesen kezet fogott velem...és ennyi volt. Életem legszebb blaha-jászai út!:D úristen!:D úristen!

milyen vicces az élet, az előző bejegyzésem a halálról szólt...erre
Az ember egy önző lény. A legönzőbb a világon. Siratod azt a személyt, akinek tudod, hogy jobb lett, hogy megváltás volt a halál. Siratod, hogy nincs NEKED ott többet, hogy itt hagyott.
Fáj, szó szerint megszakad az egész szívem. Megszakad, mert ezzel is minket óvott. Ő döntötte el, hogy életét Isten kezébe adja, amikor Ő úgy dönt. És először az életében Ö döntött valamiről. Tisztelem nagyon, sokat tanított az életre. Játszott velem, tologatott a háztáji kocsiban, neki mindig tökéletes voltam, mindig mesélt a gyerekkoráról és a nyuszikáról meg a vadászról, amit nekem talált ki és minden este elmondattam. Megtanította, hogy büszkének kell lenni arra, honnan jött az ember, megtanította, hogy mi az, hogy gamatkodni, tentello és furtina. Miatta vagyok éhes ha dörög az ég, miatta kezelem minden bánatomat evéssel. Ő volt az akinek a legkedvesebb voltam és mindig megkönnyezett ha búcsúztunk.  Tudom, hogy büszke rám, hogy eddig vittem. És én mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy eddig harcolt ezzel a betegséggel ilyen fájdalmakkal. Fiatal volt, élhetett volna de Ő úgy döntött, hogy Ő elrendez mindent.
Szeretnék még sokmindent mondani neki. Szerettem, ha ott van a diplomaosztómon, ha láthat egyszer majd az oltár előtt, hisz csak miatta lettem felnőtt keresztény, hogy templomban esküdhessek. Tudtam, vártam már, készültem erre a pillanatra, de erre  a fájdalomra nem lehet készülni.
Nem gondoltam volna, hogy az lesz az utolsó alkalom. És ma csak álltam és csak azt tudtam mondogatni magamba, amit minden elköszönésnél. Vigyázz magadra Mami!
Köszönöm az Istennek, hogy engem egy ilyen ember nevelt fel. Köszönöm a szeretet és a támogatást amit adtál! Mindig a szívembe vagy és tudom, hiszem, hogy van mennyország, mert Te egy Angyal vagy és most a helyedre kerültél.

Az vers, amit tanítottál nekem:


Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Emberek, egyre közelebb kerülök a diplomás munkanélküli állapothoz, azaz a szakdolgozatom utolsó fejezete ma kerül megírásra. ja, mindig 10-15 oldal, de fejbe megvan minden.
Másrészt, csak azon kattog az agyam, hogy MINDJÁRT MEGYEK WEINGARTEN-be. felpöööööööööörget a tudat :)

Pont egy: 15 mocskos oldal kéne még ennek a szakdolgozatnak. 15....leírva vicc, lófasz! 15 oldal! De ennyire még sose ment nehezen.
Pont kettő: Nagyon álmos vagyok
Pont három: Faszom a munkába
Pont négy: meglátok még egy nagyon csúnya lányt egy kibaszott helyes pasival, megszólítom a lányt eskü, hogy tanítson
Pont öt: fáradt vagyok
Pont hat: miért imádom ennyire a májkrémet?!
Pont hét: Anya ad egy kis pénzt gláámurnapokra :) ( húsvét van, egye-fene elfogadom)
Pont nyolc: Faszom a szingliségba
Pont kilenc: Fáradt vagyok
Pont tíz: Örülök, hogy van aki a legjobb barátjának tart :)

+ egy pont: nincs kedvem vasalni!

Alkotói válságban vagyok, ami a szakdolgozatomat illeti.   Megvan már miden, az elméleti rész. Kész a megfigyeléses rész, kész a kutatás. Csak le kéne írni az eredményeket. De nem tudok nekiállni, nem jön az ihlet, hogy fogjam meg a témát.

Sok mindent szeretnék ide írni, mégsem tudok egy normális bejegyzést  kiszülni...( volt ilyen?!) Úton útfélen mostanában írogatok ide-oda. Mert ez lenyugtat. Nagyon úúútálom ezt az állapotot, amilyen vagyok. Nagyon kattant. Boldogtalan, elégedetlen és kilátástalan. Szerettem volna, ha ez a poszt sem a hisztiről szól. De neszebazdmeg megint itt tartok.
Tudjátok, most jönne az a rész, ha legalább lenne valakim. Hááhá, elbasztam nincs. Lehetne, de nem szeretnék megint valaki olyannal összejönni, hogy csak legyen. Pedig, milliószor megfordult a fejembe, hogy találkozok megint vele, mert jót tesz az egómnak, meg végülis annyira nem is csúnya, meg jól elbeszélgettünk. De nem, nem szabad. Ilyen alapon megint nem ugorhatok be valamibe, főleg, hogy tudjuk milyen balfaszul tudok véget vetni ilyen dolgoknak. Aztán csak megint arra eszmélnék, hááá mééég jobban elhíztam és boldogtalan vagyok.

Inkább nem is piszkítom a virtuális naplómat, megyek írom azt a szart, hogy diplomás munkanélküli lehessek a nyárra!

Szív, kifúj, szív, még szív, feszít és kienged.  Közben nézel, nézel, nem hiszed. Látod, nézed. Gyönyörű.  Megnyugtat. A fények, a hűvös szellő és a folyó hullámzása. Csak figyeled és van pár pillanat, amikor semmire sem gondolsz. Van egy pillanat, amikor nem vagy kétségbeesve és elkeseredve. A másodperc egy töredékére élvezed a város zenéjét és nem kattog az agyad. Aztán elmúlik a másodperc és egyre hidegebb van. És ott állnál egész éjjel csak azért, hogy éld, éld az a pillanatot, amíg élvezed, hogy üres vagy legbelül. De vége. És most is üres vagy. De ez fáj. Mert ez a semmi valami.És ez a valami boldogtalanná tesz.

Egyszer volt, hol nem volt vagyok én. Vagyok az álmaimmal, amik csak álmok. A valóság szomorú. Semmi és senki sincs, ami boldoggá tehetne engem.  Gyűlölöm ahogy kinézek, gyűlölöm a munkám, gyűlölöm a kilátástalanságot, gyűlölöm az egyedüllétét, gyűlölöm, hogy mindig fáradt vagyok, gyűlölöm azt aki ellopta a telefonom, gyűlölöm a szakdolgozatírást, gyűlölöm, hogy otthon soha sincs minden rendben, gyűlölöm, hogy inkább elmenekülök, gyűlölöm, hogy szeretlek, gyűlölöm, hogy egy senkinek érzem magam. De senki mégsem lehetek, mert vagyok valaki, mert gyűlölöm, most ezt a valakit aki én vagyok.

seit  20 Tagen habe ich von dir gar nichts gehört. Ich weiss, dass du wo bist, dass du in Sicherheit bist. Aber troztdem. Wir haben es immer gewusst, du hast es genau gewusst was und wie ich fühle... Die letze zwei Wochen in Deutsclhand war so schreklich, wann ich gewusst habe, dass ich dich lange nicht sehen werde.Mein Gott, seit November kämpfe ich gegen das Gefühl, ich möchte nicht, ich möchte nicht das fühlen.Was fühle ich?! Weiss ich nicht, nur das ist sicher,dass sicher: ich habe solche noch nie, niie gefühlt. Und ich weiss ganz genau, dass würde nie gut auskommen. Du bist in eine ander verliebt und noch die 900 km. Glaub mir, ich kämpfe jeden Tag gegen das Gefühl. Und ich kann nicht verstehen warum du?! warum?! Du bist den Typ, den ich nie möchten habe. Der richtiger Deutscher, genau wie mein Stiefvater..laut und sooo direkt...:) Aber tzotzdem, früher konnte ich niemanden so vertrauen, anhören.
Die leztze Tage waren die schlimmsten....so, im diesen Stand dich dort zu lassan, ich werde diese Abend, mein Abschiedsparty nie vergessen, als ich dich ins Bett legte und du dein Problem erzählt hast. Schreklich...
Einerseits, ich bin glücklich und ich danke dir, dass du mir beweisen hast, dass ich so fühlen kann... ich konnte es mir nie vorstellen....
Anderseits, ich warte es, dass es vorbei wird....Aber ich weiss, solange bis ich nicht wieder in wgt wird wird es nicht vorbei sein.



Csak, mert hátha könnyebb