Honnan tudjuk, hogy kezdünk bekattanni. Tudományos leírás következik, melyet 3 plussz néhány jódolgában nemtudjamárminsírjon nőn lett végre hajtva.
1) Rendszeresen kommunikál olyan férfival, akihez a büdös életbe nem nyúlna/nem találkozik már, de rettentően élvezi, hogy elhalmozza bókokkal. Legjobb esetben ez az illető Németországban, mégjobb Mexikóban él.
2) Random elhatalmasodik rajta a házimunka iránti vágy. Főleg olyan tevékenységeket végez nagyiparban, amit utál. Lsd példa: Kivasalja lakótárs ruháit.
3) Spontán X-faktor estet rendeznek és Tompos Kátya : Magányos csónak dalára azonnali, rögtönzött posztmodern darabot adnak elő.
4) Felébred benne a tanulás vágy.
5) Felesleges ruhákat vesz.
6) Egy olyan könyvre teszi fel vallási meggyőződését, amit egy 40-es, szexuális farkaséhséggel rendelkező nő írt és papnőként tekint rá.
7) Állandó kijelentés, hogy bezzeg jólérezzük magunkat, vaj' lesz valakink.
8) Meggondolatlan megjegyzéseket tesz olyan irányba, hogy 2 hónapig nem él semmiféle szexuális életet.
9) Nem tart otthon normális ételt ( Ó a zab, puffasztott búza, natúr joghurt teljesen az és egészséges)
10) Hétvégente csak olyan ételt eszik, ami 400 ft/fő-ből megvan. Jó esetben az az ár a reggeli és a vacsora árát is tartalmazza ( mégjobb, két napra)
11) Nem dobja ki a receptes újságokat, annak ellenére, hogy ingyen voltak. Mondván,majd leendőnek sütünk-főzünk szeretettel.
12) Egyre nagyobb vágyat érez a cipővásárlásra. Jellemzőek a kényelmetlen darabok, amik soha fel sem lesznek húzva.
13) Női büszkeségét hangoztatja, amikor rendszeresen olyan dolgokat tesz, ami ezeket aláássa.
14) Gyakran hangoztatja, hogy éppen önmegvalósít.
15) Nem tud elszakadni külföldi/külföldre költözött barátjától mondván, majd ha lesz másik, akkor lezárjuk végleg.
16) Hangoztatja, hogy az étel az egyetlen örömforrása, de minden falat bűntudatot ébreszt benne.
17) Azt mondogatja, hogy tökéletes. Ezzel azt próbálja elérni, hogy környezete is elhiggye róla. Valójában, ő sem hiszi el ezt magáról.
18) Próbálja felhívni a figyelmet magára úgy, hogy mégsem annak tűnjön.
19) Hisz ( hinni szeretne) a számok törvényében.
20) Azt hangoztatja, hogy teljesen normális, kiegyensúlyozott és teljesen megfelelő erkölcsi értékrenddel rendelkezik. Legalábbis a sajátját teljesen annak tartja és hangoztatja is.
21) Végül: Barátnőivel olyan szimbiózisban él, hogy felesleges kommunikálniuk, mert szavak nélkül is megértik egymást, hisz az előbb felsorolt pontok közül 10 biztosan közös bennük.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha bárki magára ismerne, az pusztán a véletlen műve.
( Na ezek után, még mindig a VELVET újságírója akarok lenni)
Azt hiszem, hogy megint érik egy olyan bejegyzés, ahol húspiaci árucikk létét vázolom. ( előszőr siratni akartam, de ebben nincs semmi szomorú). Nóra szerint, ha valamit hangosan kimondunk azt az univerzum duplán adja vissza. Úgyhogy a múltnap gyorsan meg is álltam a Váci utca közepén vele és látványosan esküt tettem, jobbkéz szív, balkéz kedvenc könyvön és szabdjára engedtem azon mondtatomat, hogy több faszkalapot én nem vonzok, csak 5 csillagosokat. Szóval, Kedves Univerzum, remélem hallotad.
Hogy mi történt a nyáron?! Bebizonyosodott, ahogy a nők a faszkalapokra buknak, úgy igaz, hogy egy férfinak az imponál, amikor egy nő szintén az velük. Komoly, tudományos kísérlet zajlott le a nyáron, nem is kevés alannyal. Jó, azért annyi nem volt... Mielőtt köveket sujtatnátok rám, mint a rómaiak egy szajhára.
Nézzük, amikor tényleg tajparaszt voltam egy pasival, másodjára is otthagytam, végülis nem is tudom ki használt kit. És közöltem neki, hogy szánalamas alak, akkor mit kaptam? De olyan szép vagy, legutóbb is olyan jó volt, ne tűnj el megint, legutóbbi is rád kellet vernem hetekig a farkam, de na, találkozzunk még.
Vagy nézzük, kedves doktorúr akit mit sem érdekel a köztünk lévő két határ, mindig keres( bár 1,5 hete legalább nem írt rám, baj van a világgal, mondom). Vele is minősíthetetlen és bunkó stílusban bántam és ennyi...Vagy mondjuk a brit kan? Akivel reggel 7kor közöltem, hogy ez nem egy hotel és szerintem mennie kéne. Vagy amikor Instanba két hapsit is elküldtem, mert számomra degradált, hogy az egyik nem beszélt angolul, a másiknak meg nemvolt felsőfokú végzettsége ( na, kemény az élet, részegen nem áll le akárkivel az ember, főleg nem józanul...) ottis, tőmondtatokba válaszoltam és egész este le sem lehetet vakarni, a férfi nem eme csodás példányait.
Na de, most jön az apropó....Életembe először, jó,azért Lacival is tudtam kedves lenni, főleg amikor valamit szerettem volna... És most kedves próbáltam lenni, mifaszom muffint sütni csokit olvaszanti este 10kor rá... Akkor az ember még azt sem érdemli utána, hogy hagyjuk már egymást békén üzenetet? De most komolyan, soha senkinek nem mondtam , hogy én férjet keresnék. ( jó, volt egy vicces kijelentésem anno, hogy az x. pasi lesz a férjem és pont az x pasinál vagyok) Hiszen végre van egy kialakult életem, főleg most, hogy munka után, minden este be vagyok/ leszek táblázva barátokkal, nyelviskolával meg ezzel azzal.. Nemsok időm lenne másra, mint csak arra, hogy valakivel heti egyszer kétszer csendespihenözzek.. Kell huszonx évesen( mert már nem számoljuk a korunkat) családi ebédek, ajándékok meg ilyenek?! Kell?! hát persze, hogy nem...
Na mindegy, a lényeg, amire ki akartam jutni, hogy most az ember vagy azt kapja vissza, ahogy mással bánik...Vagy a 21. században tényleg az menő, hogy tajparasztozunk a másikkal, csak kihasználjuk testileg egymást és se szó se beszéd eltűnünk, mert nincs időnk másra...
Ps: Legalább, bebizonyosodott, hogy tudok más lenni...Bár, mi a faszt ér, ha az ember nem adja teljesen önmagát, holmi stratégiai-taktikai gyermekjáték miatt, amit felnőttkorban is űzünk. Hú, most eszembe jutott bölcs anyukám mondása: Lányom, add mindig önmagadat. De vigyázz, mert te néha sok sokk vagy!
Tiszta szex
Miután 3 ember is jelezte az elmúlt napokban, hogy milyen jó, hogy írok... Remélem, a maradék 6 ember, aki még olvassa sem veszi zokon ezt.
Tegnap megvettem Soma Mamagésa : Tiszta Szex könyvét. Imádom ezt a nőt, bár Kriszti szerint kicsit túlzás, hogy jelenleg pappnőként és vallási útmutatónak tekintek rá...
Ez a könyv valami fantasztikus! Szerintem nem kell bemutatni a hölgyet, hogy milyen kendőzetlen stílusban tud írni erről a témáról, szóval voltak részek, ahol még én is belepirultam. Ami, azért durva....
Most próbáltam ide írni egy hosszabb ömlengést a könyvről és, hogy mennyire sehol nem tart az életem, mert ezek alapján, talán 1-2 pasi volt, aki megfelelt volna a hétcsillagos szerető kategória legalább 3-4 pontjának, ami a normális, pedig na... tudjátok...
Azért, vannak részek amit kötelezővé tennék a hím nemnek is... Hirtelen ennyi, akinek kell kölcsön adom. Megéri:)
Ps: Kata, remélem még mindig szeretnéd szülinapi ajinak a meditációt!:D
Honnan....
Azt hiszem én mindig az voltam, aki tisztában volt önmagával. Nagyjából...Mondjuk... Tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, értékeimmel, értékrendemmel. Azt hiszem, az amit soha nem fogok elfelejteni, hogy honnan jöttem, hol nöttem fel. Lehet, hogy mindig olyanokkal vettem körül magamat legtöbbször, akik szintén tyúkokat kergetve nőttek fel. És most életembe először nem tudom hova rakni, hogy ez vicc volt, vagy valaki tényleg falusi libának nézne...
Én teljes mértékben büszke vagyok arra, hogy annak ellenére, hogy számítógépem is volt igen hamar, mi még a tyúkokat kergettük, hogy mindig ámulattal néztem amikor a nagymamám rezzenéstelen arccal elvágja a tyúk torkát. Vagy amikor napokat bóklásztunk az erdőbe, meg őzikéket simogattunk, szalmabálákon másztunk, döglöt galambot boncolutnk. Amikor dédnagyanyámmal elmeséltettem, hogy milyen volt lovaskocsival menekülni a világháborúba. Örülök, hogy tudom a családom honnan származik, történelme is van. Ámulattal hallgattam, hogy dédpapám, hogyan öltözött be dédanyám ruháiba, hogy megfejje Riskát. És a rengeteg történet, amit nagymamám mesélt gyerekkoráról. Nagyon örülök, hogy mamám megtanított varrni és egy csomó dolgot főzni. És még akkor is, ha az a székely népszokást türközi. Mert örülök, hogy egy ilyan nemzetiséghez tartozom. És egyszerűen imádom, hallgatni Nórát és érteni miről beszél. És egy percig nem bánom, hogy télen-nyáron tempolmba kellet járnom, hogy boldoggá tegyem mamámat, hogy majd templomban házasodjak... És most ez egyszerűen kijött. És biztos azért, mert még ennyire nem hiányzott még a Mami. Annyi mindent megszeretnék még tőle tanulni. Azt hittem, hogy még a diplomaosztómat megvárja. De ez az ö döntése volt. És annyira-annyira nehéz elfogadni.
Miután "megsirattam" az erasmus-omat és azt, hogy amit dolgozok egyenlőre semmiféle értéket nem termel édesanyám jól helyre rakott. Tényleg szégyellem, hogy milyen dolgok miatt tud rossz kedvem lenni. Tény és való, tudom és már most látom, hogy sokkal többre vagyok képes,mint amit dolgozom...De egyenlőre számat befoghatom, mert imádom!!!!! a kollégáimat, nagyon rendes a főnököm, türelmesek és még nevetnek is a vicceimen, ha megcsillogtatom őket:D Szóval, össze sem lehet hasonlítani az elmúlt 3 év munkahelyeivel ( jézus...) Olyan barátaim vannak, hogy le a kalappal. Most, ki mondhatja el, hogy 1 óra alatt pattan egy fiú, hogy eljöjjön velem vásárolni.( Mert anyám szerint ez volt a nagy baj, hogy nem vettem ruhát a hónapban, és jé tényleg). Vagy, hogy beülünk egy kétdeci borra a lányokkal .... Kész, munka lesz máshogy, Németországba lehet még menni. A kapunyitási pánik rajtam ki nem foghat...
Hm, lehet köcsögöt is kéne festeni menni?!:)
Épp egyszer azt fejtegettük lakótárs 2-vel, hogy mi nem tudnánk sírni egy barátunk miatt. És most bebizonyosodott, hogy de. És tudom, hogy ha ezt olvasod a munkahelyeden bekönnyezel, mert ismerlek!:) Szóval azért jó, hogy kiderül nekem is vannak érzéseim, másrészt nagyon-nagyon szeretnék neked segíteni. De ha a seggemet a földhöz verem sem tudom, hogy hogyan. Csak azt tudom, hogy nagyon-nagyon szeretném, ha boldog lennél és nem ugranál ki a 10-ről vagy nem halnál éhen! Mert még nem volt ember aki ennyire ismerne és kitalálná a gondolataimat. Szóval,egyfajta önzőség is ez! Mondjuk ezt úgyis tudod anélkül is, hogy ide lefirkantottam, csak gondoltam azért nyoma legyen, hogy rám lehet számítani! ( na meg persze, jól kiröhögöm a buta fejedet, hogy majd a munkatársaid azt hiszik egy tv kampány book-olásán hatódtál meg!:D)
Adri: a blogodra ajánlanék egy témát: miért kéri el a pasi a számodat, ha nem hív?
mármint amikor már akkor tök egyértelmű, hogy nem hív, mikor elkéri :D
miért?? illem? vagy mi?
Hát felém még kérés nem érkezett soha, hogy valamiben fejtsem itt ki a véleményemet, főleg nem ilyen lávdoktoros témában. Tudjátok, hogy én ebben annyira vagyok jártas, hogy semmennyire.
Velem nemsokszor fordult elő az ilyen, mármint amikor tudtam, hogy úgysem keresne vagy semmi nem lenne belőle. Akkor mindig kedves stílusban közöltem, hogy: Bazdmeg, ne röhögtessük inkább egymást. De nem mindenki ilyen EQ 0 mint én. Szóval, kedves Adrienn, aki megadja a számát olyannak, akinek felesleges... Kérdésedre a válasz, nem tudom.!:D A logikus válasz erre talán:
A) Hogy szeretné megköszönni az általad nyújtott szolgáltatásokat, mivel a kefélés után már nem kell teperni szép szavakkal, koktéllal, akár virággal meg egyebekkel. Pénzt nyílván nem ad, szerintem ez egyfajta gesztus a szexuális másnaposság enyhítésére és férfi lelkük megnyugtatása azon írányba, hogy jaj micsoda úriember vagyok.
B) Arra gondol, hogy hm..nem is volt rossz, majd lehet felhívom ha nagyon viszket és USP-jéhez hozzácsapott még egy női telefonszámot.
C) Vagy egyszerűen nem gondolkodik és mivel ez köbö neki olyan rutint jelent mint dugás után farkat törölni amikor megtörlöd a szádat evés után, elkéri a számodat és aranyhal memória bekapcs, lány elefeljt.
Szóval, Adri nem tudom mennyire támasztottam alá azon elméletet, hogy lávdoktorabb vagyok nálad.
Nem megy, nem megy...azt ötödik bejegyzésnek esek neki. Nem meg ma...Lehet nem kéne erőltetni. De mégis, mert tudjuk, hogy akkor nem kattogok annyit. Így csak most hányom egymás mellé a szavakat. Annyi mindent kiadnék, de mégsem jön semmi. Azon gondolkoztam tegnap a kocsian hazafelé ( miután végig Republic szólt, tudjátok, hogy nehezen érint) mennyire, mennyire undorító tud lenni az élet. Hogy miért nem lehet velem az a két ember, akiket nagyon szeretnék most. És most megint törlök, törlök...Leírni sem tudom, ezt az érzést. Még akkor is, ha kimondva itt vannak a fejembe ezek a mondtatok. Nem tudom. A düh és a szomorúság és egyrészt valami nyugalom érzése keveredik. Düh a világra, a nem létező Istenre. Szomorú, hogy nem lehetek senkinek már a kislánya/unokája.Hogy anyukám egyedül maradt. Nyugalom, hogy tudom nekik sokkal jobb most!
Mindegy, nem erőltetem tovább ezt, inkább itt van ez a szám.