törölni nem fogom, mert sok benne az emlék

Az, hogy tavasz legyen..kis cipőben, kis kabátban fagyit nyaljak vagy sörözzek a Duna parton. Elképzelhetetlen.

Sándor József és Bendek kurvára nem végzitek a dolgotokat, haragszom rátok, hogy megint fázom meg fáj a torokom...

Igazából egy zenekarnak egy nagy rajongója sem, de nagyon szívszorító, hogy elhunyt Cipő.  Főleg azért, mert Apukám kedvenc együttese volt és  ez volt az egyetlen a fényképeken kívűl ami az emlékét éltette nekem. Hát most jöjjön az a szám, amit akkor hallgattam, amikor dühös és mérges voltam, amikor valami űrt éreztem magamban, mert hiányzik, hiányoznak a szerettem, mert ha ezt hallgattam kicsit megnyugodtam mindig egy alapos sírás után.

www.youtube.com/watch?v=6nuChFUZJO0

Ilyenkor remélem, hogy a jó emberek tényleg jó helyre jutnak vagy csak ilyenkor megpróbálom elhinni egy kicsit.

Szerencsésnek mondhatom magam, ami a párkapcsolatomat illeti. Annyira jó,  hogy 5 hónap után mindig ugyan olyan jó minden, sőt még jobb. Sokszor nem kéne elcsesznem a pillanatot, hogy mi lesz így? Meddig tart? Nem lehet, hogy ilyen jó meg, hogy tényleg velem történik-e. Boldog vagyok ám, hogy találtam valakit, aki mellett magamat adom és még mindig ha megőlel meg azt mondja szeret érzed a gyomrodba, hogy millió pillangó jár örömtáncot. És tényleg a legnagyobb "probléma" a kapcsolatunkban, hogy olyan nehéz elengedni a másikat találkozás után, mert haza kell menni. Kimondhatatlanul várom már a következő hétvégét. Tényleg nem emlékszem, hogy mikor aludtunk csak 2 két napot együtt, hogy csak úgy legyünk.  Ne legyen, munka, suli vagy egyéb... Szóval, fasza van, irigykedjetek rám és higgyetek a mézesmázas ködben, mert ha nekem összejött másnak is:D

(Tök menő a kép, kedvenc híd a gellért fürdő melletti kilátóról. Szégyen de sosem voltam ott:))

Megkéne csinálni millió beadandót, de csak ülök és nézek ki a fejemből... A hét eleji hajtás eltűnni látszik. Így most csak nézek ki a fejemből...Fáradt vagyok rettentesen és csak arra tudok koncentrálni, hogy jövő hét legyen és legalább aludjak. Bár tudom, édes drága jó Anyám közös reggeli reményében kiver minket az ágybóll, hogy időben tudjunk majd közös ebédelni, aztán pedig fel tudjunk készülni nagynénémék váratlan látogatásra. Remélem jól viselkedik a családom és nem riasztják el Életem Szerelmét. Kár lenne érte, valljuk be. Nyommmnyomm nyommm de nyúúúznáááám most nyooom nyomm...
és álmos vagyoooook és anyukám főztjét akarom meg a két dögömet megnyúzni egy kicsit:D nyoooom:D

Kicsit rövidek a hétvégéim, tudnám még élvezni őket. Most majdnem volt egy 1,5 napos is, de átaludtam effektive az egészet. Össze sem számolom mennyit. Természetesen álmos vagyok most is.

Talán, ha nem így érezném magamat azzal kapcsolatban, ami itt történik:

Nézelődöm, jobbra balra. Ha szembe jön valami értelmes elküldöm. Mondanom sem kell, értelmes alig van. De legalább a kis lelkem megnyugszik, hogy legalább próbálkozom. Suli nem tűnik rémesen bonyolultnak. SŐT! Csak inkább időigényes. Neki kell állni már csomó mindennek. Tegnap anyám teljesen felbaszott, hogy nem hajlandó dolgozni a szakdolgozatán. Egyszerűen nem érti meg, hogy ez nem egy beadandó amit lekopizok neki a webbeteg.hu-ról. És természetesen én vagyok a rossz, a gonosz gyerek aki szarik az anyjára. Mert ő dolgozik és a gregor mellett nem lehet megírni. Mindegy, legyünk túl ezen is.

Mint mindig, valamire várok, legyünk túl ezen, azon, legyen hétvége, tavasz, nyár, ősz. Komolyan?! Örülnöm kéne, annak ami van....

Épp Anya szakdogáját írom és a fókuszcsopi leiratát olvasom. Az egyik kérdésben az időskor fogalmát beszélték át. Egy 77 éves néni( nagyon tündéri, mindig mondja milyen szép székely lány vagyok ) a következőt mondta:

,, Az élet elmúlik, fölöslegesen dolgoztam annyit. sok mindent otthon kellet hagyjon és kidobni, az életben csak ezért az egy ágyért küzdöttem, csak ide jutottam, csak egy ágy...de itt ellátnak..már nem kell sokminden..."

Azt hiszem, ehhez nem kell semmiféle kommentár.

Eszembe jutott, nagymamám egyik mondása ( Az enni mindig kell mellett, helloo 4 farsangi lekváros fánk...éljen a multi)
Szóval a betegsége végén, egyszer anyukám elújságolta neki, hogy na csak azért is megevett egy tábla csokit és nevelőapám kedvence volt a csoki... Erre mamám azt mondta, hogy ne vonj meg magadtól semmit ami jólesik, mert nem éri meg!
És tudom, hogy számtalanszor mondták már ezt emberek. Csak nagymamám mindig az volt, aki feláldozta magát másokért, a családért.  Tudom, akor más votl az élet. Olyan, hogy invidualizmus nem is létezett, főleg nem egy nőnek, egy anyának. És szomorú belegondolni, hogy csak így csak úgy, azért ránkhagyta ezt az "életbölcsességet".  És most nem az miatt írom, hogy a kis lelkemet nyugtassam a fánkok miatt és az esti végeláthatatlan cukor-só-szénhidrátos lányos esténk miatt, hanem tényleg...hol éri meg, hogy az ember folyamatosan nyomás alatt és a megfelelésnek él, amikor közben magát boldogtalanná teszi? Nem lehet, hogy boldogtalanságunk okát először magunkban kéne keresni? De lehet, hogy nem is olyan rossz a helyzet, ha nem hinnénk el mindent vagy csak egy kicsit megráznánk magunkat?!

No ez most kicsit ilyen cukorkómás lett. Szép hétvégét:)

Ez nem élet...Vagy ez élet? Sokkal könnyebb lenne egyébként feldolgozni, ha nem csak két barátnőm dolgozna, mert így ( főleg, hogy megint elkedztem a sulit) csak nem tudok azonosulni a dolgozó nő fogalmával. Nem tesz boldoggá, hogy az életem délután 5 és éjfél között létezik. Persze rettentesen jó,  hogy nem unatkozom délutánonként. Napközben pedig legalább házifeladatokat írok. Vannak céljaim legalább, de sose voltam az a türelmes fajta és idegörlően lassan megy az idő. Kicsit még jobb lenne, ha egy felem nem ordibálna még mindig a csodálatos német városok után.
De nem, nem törhetek le. Most tanulok, ezt kell. Mondogatom, hogy az angollal és a mesterrel elgalább elérem a céljaimat majd! De így lesz, így lesz. Valamiben hinni kell, mert különben megőrülök, hogy lófasz béréért( Ne, ne, ne, ne mondja senki jól keresek és családok ebből élnek meg, mert azt pofán baszom ) bambulok egy monitort 9 órában.

Legyen tavasz, mert már elegem van!

törörötöttö felvettek mesterre....túlságosan nyugodt volt az életem. El sem kezdtem járni, de már tépem a hajamat. Levelezősőknek beiratkozás: Csüt- péntek napközben. Igen, a külker nem egy ilyen kiugrom az ebédidőben az elte/bme/corvinus távon van. Szurprájz kettő, hogy hétvégén már tanítás. Úgy tűnik, esélytelen, hogy amíg össze nem kötözöm....höhö kötözöm...freudi elírás..költözöm a barátommal nem tudjuk megvalósítani azt, amit kicsit több mint 3 hónapja nem tudunk:D Arra megy EGY pöppet várni kell.
Igazából nem tudom mit akarok csak teljen le a 29 perc... Aztán husselinnen....hogy változatosság kedvéért megint a kismackómmal találkozzam:D borzadáj egy hét különtöltött idő tönkre tesz. Remélem őt is!

Juj örök hála Nórának amiért a groovesharkot megmutatta:D
Kinek hiányzik már a letiltott youtube?

Egyszerűen szörnyű vagyok. Utálom az miatt, hogy függeni tudok férfiaktól.  Életembe nem voltam ilyen csalódott...  Egész héten ezt vártam, h találkozzunk és sajnos nem tudunk. Borzsasztó vagyok, hogy milyen önző és hisztis és szar alak tudok lenni. Egész héten legalább volt vmi cél a napjaimban. Ha már ez itt teljes katasztrófaértékkel bír. Egyszerűen azt le se   tudom írni, milyen szar... No mindegy. Csak nagyon nehéz nem önzőnek lenni, ahogy régen is csináltam. Ez van, kibírtam majdnem 1 évig pasi nélkül, nehéz volt újból önállósodni. Úgy tűnik, most szembesülök igazán, hogy 3 hónap alatt is milyen függőséget tudok produkálni. Igen, igaz a mondás, hogy párban könnyebb és könyebb ha van valaki megnyugat meg átölel, meg tényleg szeret és elhiteti, hogy lesz jobb is.
De nem szabad, hogy mégegyszer elvakítson már ez a máshoz kötődés. Grr...te lány térj már észhez.

Aggódtam, hogy nem fogok tudni mit csinálni egy hétig itthon. De hamar elment. Nagyon. Anyukámon tényleg érződik, hogy szociális munkás lesz( szerintem nálam jobban senki nem várja, hogy lediplomázzon, lediplomázzak neki?). Mostanában annyira jól meg tudod pszichológizálni. Rájöttem, hogy bármennyire fasza csaj vagyok, konfliktuskerülő vagyok. Nem jó, nem jó. Mindig próbálom elpoénkodni vagy inkább fel sem hozni. Nem szabad. Nagymamám is ilyen volt, anyukám is, hogy inkább a békesség nyugalom elvében éljünk. Mondjuk, annyira nem vagyok durva, mint ők. De azt hiszem ez lesz az egyik fogadalmam ami a 2013at és az elkövetkező éveimet jelenti.
Másik, annyira jó volt találkozni a pécsi barátokkal. Nekem mindig olyan jót tesz lelkileg Titeket látni :) Mintha, tényleg nem is telne el x hónap pár találkozás között. És annyi évesnek érzem magam, amennyinek kell.
Mivel Pesten tudom,hogy a puzzlenak fogok neki esni és az sem fog zavarni, hogy one direction megy a viván.

Szóval, 2012 elég egy őrült év volt. Németország, hogy mennyire nem találtam a helyem ebben az országban. A gyakorlati helyem, a temetés, a szakdolgozat, lediplomáztam, az álláskereséssel járó nyűgök, Marion, az indokolatlanul sok party, a férfiakhoz való viszonyom, az őrültségek amiket csináltam, életem első rendes munkahelye, szembesülni a hibáimmal és korlátaimmal, rájönni, hogy a barátok mennyire fontosak és, hogy ki az aki értékeli is ezt,  hogy hiányzik a tanulás, önmagam lelkileg rendbetétele( in progress for evör), megpróbálni felnőttként viselkedni (?), a Bogi elköltözése és persze a barátom :) 5 és 1/2 sor elég összefoglalni ezt az évet.
Fogadalmak vannak, mint mindenkinek. Majd unalmas pillanataimba kiírom azt is.

Azt hiszem elég volt a majdnem egyheti babusgatásból. Egy hete babaüzemódban vagyok. Reggel vár a megterített asztal ->zaba! Dél->asztal->zaba.Délután alvás. Uzsonna->zaba. Vacsora->zaba. Közben csoki, csoki, csoki, csirkecomb. Érzem, hogy a fejem kikerekedve, levegőt nem kapok. A hajam...nincsenek szvak. Azt hiszem elég volt! Pont elég volt egy fél évre. Úgyhogy elkezdtem embert csinálni magamból. Kifestettem a körmeimet. Kezdetnek not bad.
Este nagyon jó lesz az én édes drága pécsi ismerőseimmel :D Bár félek, mert legutóbb 3 hosszú lépés és 3 fügytülős is megártott.
Másrészt. naaaaaaaaaaaaaaaaaaagyoooooooooooon hiányzik a barátom. Olyan vagyok mint egy szánalma kis tini. szönryűűűűűűűű. éjjel nappal rá gondolok. a seggemet a földhöz vágnám úgy tudnék hisztizni, hogy hiányzik. hol van még a jan 1. Hogy megölelgessem, megnyúzzam, hogy összevissza pusziljam. Még az is hiányzik, ahogy beszólogat és oltogat. Komolyan, megvagyok bolondulva.

btw a munkahelyem nélkül meg tökéletesen megvagyok.

Karácsony...Végül is. Szokásos. Anyám nem tud titkot tartani. Szóval ajándék terén nincs meglepetés.
Szokásos, hogy nevelőapámmal 24-én délelőtt vásárolunk ajándékokat. Természetesen ordíbálás, du schlampe megvolt a tescoban. Amin végre röhögtem. Hisz nálunk, ettől ünnep az ünnep. Ajándékokat becsomagoltam mindenkinek, magamnak is:D Fát én díszitem. Bömböl a német tv. Kinyaltam a lakást, természetesen felborítottam a felmosóvizet, rá a kábelekre, szőnyegre, karácsonyi díszekre. Fullon vagyok csokival, tortával. És csak most jön a lazac. Anyukám szerint, végre jó engem boldognak látni:D A tortám nem rossz. Bár sose kérdezte még meg senki, mi a kedvencem ( túrós - gyümölcsös) de inkább nem rontom el, nagyduzzogva eszem még egy rumos krémes szeletet:D
Na és ez a 23. Katasztrófa...Mindegy, én tudom aza fajta nő vagyok, aki minél idősebb egyre szebb lesz. 
De a mai nap fénypontja akkor is a tortám volt:

Egész nap vártam,hogy csörögjön a vezetékes telefon...De nem. néma csönd. :(

Na mindegy! Zabáljátok tele magatokat!!!

Amióta dolgozom a legjobb hetemet élem. Azért, mert szabadságon vagyok egy hete. Annyira-annyira megérdemeltem. És így tölteni a legjobb. Amikor 3 napon keresztül csak fetrengtek és egymást szeretitek. Megfojt titeket a rózsaszín cukormáz genny. Elhiszed, hogy örökké együtt maradhattok, mert a sors, biztos őt szánta neked. Elhiszed még, hogy ez biztosan nem fog elmúlni és a legjobb, hogy érzed, tudod, hogy ő is ezt tudja. Egyszerűen nem kívánhatnék jobbat. Viki is megmondta, eszik, iszik, beszél ennél több nem kell. 
Csöpögésről ennyit. Várom, hogy hazamenjek, mert július óta rendesen nem voltam otthon. Csak addig egy holnapi felvételit abszolválni kell. Azt nem tudom, következő félévtől hogyan fogok élni. Az egynapos hétvégékkel + nyelvsuli.   Ingyen mehetek angolra,mert állambácsi fizeti, cserébe minden órán ott kell majd lennem...Nem baj, nem árt. Tanulni kell:) És hosszú évek után karácsonyi hangulatom van. Így lehet készülni, ha nincs munka, vizsgaidőszak 

Hát szegény blog, el van hanyagolva.  Egyszerűen a demotiváltság topfokait mászom meg. Semmihez nincs energiám. Teljesen ki vagyok merülve. Augusztus 20.-a óta nem voltam otthon. Akkor is csak egy napra. Tehát úgy nézzük július óta.
Nagyon rossz úgy dolgozni, hogy nem tudod. hogy jan végétől maradhatsz-e vagy sem. Persze, próbálok mindent megtenni, hogy maradhassak. Közbe kersek is...de igen nincsen mire jelentkezni. Mondjuk eddig, ha néztem, csak olyanra ami tényleg tetszene és akarnám. Kicsit tényleg ki vagyok merülve, ha van valami, akkor is inkább más munkának a szar része jut ki. Hát kérem, ez az asszisztensi pozició...Egyszerűen semmi kedvem az estéhez sem. Semmi...
De legalább, ha a napi 9 órát kiveszek a 24-ből, az legalább jó. Pont így érzek:

https://vimeo.com/52789301

12 nap és szabadságon leszek januárig.
Nemsokára haza(?) megyek.
Nem akarok karácsonyi ajándékokat venni.
Átrendeztem a szobámat.
Karácsonyi sütiket akarok sütni már.
Kibaszott hideg van mindenhol.
Nem akarok karácsony partyra menni.
Ha már itt tartunk szilveszterezni sincs kedvem.
Rettentesenen nem bírok ki 2 napot sem a barátom nélkül.
Végül, ezt azért csináltam, mert nem volt jobb ötletem...de teljen az idő..

Ironikus az élet. Vagy csak közismert itt a blogom?! Ó nomindegy. Szóval a legutóbbi bejegyzés óta mi volt? Pont másnap közölte a fönök, hogy lejár a próbaidő. És hibát hibára halmozok ( rossz tárggyal küldtem ki egy hírlevelet, tematikailag stimmölt..és egy rendezvényre nem ment el pár asztali zászló. ) És jan 31-ig kapok esélyt bizonyítani. Kicsit zavar, hogy ő ennyit lát az itteni munkámból. Ez elgondolkoztatott, hogy mit is akarok az élettől. Egy napi sebnyalogatás után csináltam új önéletrajzot. QR kód, meg minden kisfaszom is van benne. Nagyon szép lett. Érdekel titeket elküldöm:D Aztán most azt kell eldöntsem, hogy mit akarok. Mindig is utáltam ezt a multizást. ( csak 3 multinál dolgoztam eddig...haha). Tegnap is volt egy ügynökség bemutatkozni. Én úgy érzem, hogy azt sokkal szívesebben tanulnám! csinálnám. Nem ezt a nyálverést. Most úgy vagyok, hogy ha találok valamit ami tetszik, jelentkezem és ha van jobb váltok. Közben meg itt bizonyítok,hogy ne kerüljek utcára. Ennyi..ettől függetlenül szombat van, itt vagyok és megint semmi dolgom az ég világon.

Lehet csak ámítom magam, hogy én megérdemlek bármiféle karriert. Ezt sem tudom úgy csinálni ahogy kéne. Azt a keveset is elbaszom, amit van... Mentség lenne, erre a monoton ugyanazon feladatok és , hogy mindent leszarom félvállról veszem mert egyszerűen ez nem érdekel engem?! De mi érdekelne?! Van mindig egy csomó álomképem, de az a helyzet, hogy be kell lássam magamnak. Sehol sem lenne másabb. Tényleg, húzzam meg magam, hogy van hol, van mit?! Vannak álomvilágaim, hogy törekedni kéne valahogyan elérni azt az álomvilágot. De hogyan? ÖöÖöÖötletem sincs. Egyáltalán mit akarok?! Jó kérdés. Egy biztos, nem szeretek napi 8 órában a túlélésért játszani. Azt hiszem, ennyire még nem vártam az iskolát!

Néha előfordulnak olyan napok, amikor le sem veszed a pizsidet. Fáj a hátad a fekvéstől, megnézel egy csomó filmet, bepótolod a sorozataidat. A legnagyobb táv amit megteszel az a konyha - szoba táv. A hajad megáll magától már. Ami végképp megkoronázza minden ezt, hogy a salátádba még egy fél fej hagymát is beleraksz. Igen, ez pont egy ilyen nap. Ezer éve nem volt, hogy ne lett volna dolgom. Ne mentem volna valamerre. Lehet levasalók pár inget, legyen értelme a napnak. De azért örülők, hogy a barátom így nem lát.